A csípőízület betegségei lényegében három csoportba sorolhatók: a gyermekkori ortopédiai kórképek, az időskori, degeneratív jellegű betegségek, s a harmadik csoportba azok az elváltozások tartoznak, melyek a kamaszkortól elkezdve az 50-55 éves korosztályokat érintik. Az első két csoport tünettana, kezelési lehetőségei jól ismertek, azonban a fiatal illetve középkorú betegeket érintő elváltozások kevésbé. Ez köszönhető elsősorban annak, hogy a betegség csoport fő képviselője, az úgynevezett impingement szindróma (ütközési szindróma) mindössze másfél évtizede felismert és leírt tünetegyüttes.
Milyen elváltozások okozhatnak panaszt ebben az életkorban? Bár természetesen degeneratív jellegű eltérések ebben az életkorban is előfordulhatnak (combfej elhalás, ízületi porc kopás), illetve a nem kezelt, vagy maradványtünetekkel gyógyult gyermekkori betegségek is okozhatnak panaszt (pl. veleszületett csípőficam, combfejelcsúszás), a legtöbbször az impingement szindróma áll a panaszok hátterében. Ilyenkor vagy a combfej szabályos gömb alak helyett ellipszis formájú, vagy a medence fedi a kelleténél jobban a combfejet, s ez vezet a csípő hajlítása során kóros ütközéshez. A legtöbb esetben a két forma együtt fordul elő. Az ütközés következtében károsodik a labrum, mely egy rostos porcos gyűrű az ízületi vápa peremén, majd idővel az ízületi porc is érintetté válik. Ez egyrészt fájdalomhoz, kellemetlen kattanáshoz, esetleg elakadáshoz vezet, s a későbbiekben az ízületi porc kopásához, mely akár protézis beültetést is szükségessé tehet. További oka lehet még a panaszoknak az impingement szindróma mellett a labrum szakadása (pl. sérülés következtében), az ízület instabilitása (pl. olyan sportolóknál, ahol a csípőízület különösen nagy igénybevételnek van kitéve), ízületi szabadtest jelenléte, gyulladásos folyamatok stb.
Mik a jellemző panaszok? Fájdalom a lágyékhajlatban, elsősorban a csípőízület hajlítása, befelé forgatása során. Előfordulhat kattogás, az ízület elakadása. Jellemző hogy hosszabb ülést követően jelentkezik a fájdalom. Autóba beszállás, kiszállás során a panaszok fokozódnak. Olykor a betegek nehezen tudják meghatározni, hol érzik a fájdalmat – C-jel. A tünetek kezdetben spontán szűnnek, majd ismét visszatérnek. Fontos, hogy minél előbb forduljunk orvoshoz, ugyanis a panaszok állandóvá válása az ízületi porc kopásának jele, s ennek fokozódása esetén már lehet, hogy az artroszkópos beavatkozás lehetetlenné válik, s esetleg protézis beültetés válhat szükségessé.
Kivizsgálás menete: gondos, a gerincre, a járásra, a csípőkre kiterjedő fizikális vizsgálat, majd röntgen felvételek készítése, végül, amennyiben valóban a csípőízület fent felsorolt elváltozásaira van gyanú, MR, esetleg CT vizsgálat javasolt.
Kezelés: Mivel a tüneteket okozó csontos anatómiai eltérések egyes tanulmányok szerint a tünetmentes betegek közel 70 %-ában is jelen vannak, s nem ismert, hogy kinél alakulnak ki a panaszok, az első lépés mindig konzervatív, tehát nem műtéti abban a reményben, hogy ismét panaszmentessé tehető a beteg. Ez magában foglalja elsősorban a gyógytornát, s a különböző fizikoterápiás kezeléseket. 3-6 hónapos eredménytelen kezelést követően műtéti megoldás javasolt. Ezt lehet nyitottan, tehát nagymetszésen keresztül, s az ízület ficamításával végezni, azonban a nagyobb szövődmény arány, s a jelentősebb műtéti megterhelés miatt mi ezt nem végezzük. A másik megoldás, az artroszkópia.
Bár a csípő artoszkópos sebészetével már régóta történtek próbálkozások, az igazi fejlődés a 2000-es évek elejétől indult meg, s mostanra világszerte nagy számban végzik. Ez hazánkra ugyanakkor korlátozottan igaz, mivel jelenleg mindössze egy-két helyen elérhető ez a beavatkozás. Mostanra a csípőartroszkópiának kb. 25 féle indikációja van, de a legtöbb beavatkozás az impingement szindróma miatt történik. A műtét során a csípőízület kitágítását követően kamerát vezetünk az ízületbe, s így nyílik lehetőség a panaszt okozó defomitások eltávolítására, labrum visszarögzítésére. Ezzel a módszerrel a szövődmények aránya kb. 5 %, s az esetek túlnyomó többségében átmeneti (pl. spontán szűnő zsibbadás). Az artroszkópos beavatkozás kisebb megterhelést jelent a betegnek, a műtét után mankóval már másnap felkelhetnek, s egy-két napos kórházi tartózkodást követően otthonukban lábadozhatnak tovább. Kozmetikailag is sokkal kedvezőbb a nyitott műtétnél, ugyanis 2-3 egyenként kb. 1,5 cm-es bőrmetszésen át történik a beavatkozás.
Utókezelés: A műtét során talált elváltozások illetve azok ellátásának függvényében 4-6 hét mankózás javasolt. Az első 4 hétben otthon végeznek passzív tornát betegeink, majd 4 hét után kezdődik a gyógytornász vezette aktív torna. A teljes rehabilitáció 12-16 hét, a sportba való visszatérés 4-6 hónap.
Előnyei: Panaszok megszűnése mellett jelentős eredmény, hogy az ízületi porc kopása, s ezáltal az idő előtti protézis beültetés megelőzhető.
Eredmények: a Nemzetközi Csípőartroszkópos Társaság (ISHA) tájékoztatása szerint a műtét kimenetelét leginkább az ízületi porc állapota befolyásolja, de összességében a betegek 80 %-a ismételten a műtétet választaná.
Mikor nem végezhető? Az artroszkópos beavatkozás ellenjavallatát képezik az előrehaladott ízületi porc kopás, nagyfokú lágyrész meszesedés, elmerevített csípő, csípőficam extrém esetei.